Fejjel a kalapács

Kalapácsfej, egyenest a falba.

Tör, zúz, porlaszt,

Mintha semmit se akarna.

Nem figyelve, kőtömböket foszlat.

Egy hadseregnyi téglát

Megreguláz nyomban.

Még erőteljesebben, ütni, hogy fájjon!

Vérezzen, okuljon.

Ütni, nem sántul.

Végtelen fal, melyre lyukat ütni átok.

Vérző kalapács,

Mi ugrik, mert bátor.

Bíráskodva bírnak, birtokolva sírnak.

Nincs több csend,

Ami ismét meglazitna.

-Beletörik a fejed, ha nem használod-,

Görcsökbe húzódik,

hol púp nő, mámor!

S ha már lyukas a feje, vörös a színe,

Falat tesz lapátra,

De a mélység a hite,

Váratlanul, de színes lesz a fakó,

 A semmiből,

Csak, úgy, feltűnik egy ajtó....

by: Gordán Ágnes

Sikló Sál

Nyakamba tekerem,

Keblemet belepem.

Melengetem hevesen,

Megnyekeregtetem.

Siklik mereven,

Fejemen enyeleg.

Persze, mert tehetem!

Leveszem.

Mérgévé, sebeken,

Elesett tetemet,

Nedvtelen nyelveket

Felemlegethet.

Mosolyog, szemtelen,

Megered fegyvere.

Kegyetlen lehellet!

Felejthetetlen.

Puhulunk, fenyeget.

Szeretem lelkemet,

Ne vedd el, kell nekem!

Kegyetlen.

Sálamtól remegve

Meztelen, kettesben,

Se veled, se neked;

Eltemettettem...

by: Gordán Ágnes

Cipőnek lenni

Én ha cipő lennék, csakis kényelmes fajta.

Mindenki engem akarna felhúzni, magának akarna.

Ámbár az ideális méret nem jön csak úgy házhoz...

Nem is passzol igazán a lábtyű e párhoz.

De ha már megtaláltam az emberem...

Vajon miért tart mégis a szekrényben engemet?

Azt hiszi, hogy itt leszek örökre?

Ha más nem, majd kölcsönöz, vagy odaad örökbe...

Nem jár velem sehova.

Jajj, most segíts meg Jehova!

Van neki szép, új cipője...

Nincs már rám különösebb szüksége...

Összegyűltek a sötét porfelhők felettem...

Ordítanák, hogy hé! Rágják a nyelvemet!

Úgyis lecseréled, ha sikerül feltörjön...

Na majd akkor okozok én neked fejtörőt!

Szerelmes levél a vörösénnek:

Ó én egyettlenem! 
Elsem tudod képzelni, hogy hiányzol szenvedő, alantas lényemnek :( (szomorú smiley)    Vágyok rád! Hol bujkálsz? Miért nem engeded láttatni csodás mivoltod? :S (aggódó smiley) Vörös, forrón izzó, testmelengető, idomtalan, TE! Te, aki bennem, te, aki velem, te aki értem!... :-< (sóhajtó smiley) De mégsem értem...
(szünet) 
Csak egy kicsit nyíjj meg nekem! Csak egy "cseppet" folly ki minduntalan tudatalatt utánad epekedésemből! Csak engedd, hadd járjak vörös, tiltakozó, utódtalan gyümölcsös réteseken!
:| ("most mi van?" smiley) 
Méreggel teli világ ez... 
Vörösöknek itt nincs helye...
Hiábavalótlanság egyedűl kiállnom érted... Érted?!
Vértanúd leszek! Már felcímkézett ajkaimat megpecsételted! :) (reménnyel teli mosolygós smiley) 

Te, a megállíthatatlan vörös ének mozgástalan színtelensége! SZERETLEK! :X (szivecskés smiley)

A szomszédok

     

 Hideg éjszaka volt. Csak a hold világította be az utcát… A tücskök békésen ciripeltek, a lágy szellő távolra vitte zenéjüket… Az esti szimfóniát egyszer csak megzavarta egy robbanás. A szomszéd ház egyszerűen összeroskadt. Rögtön hívtam a sürgősségi számot, és a helyszínelők perceken belül ellepték az utcát.  Kérdezősködtek, faggatóztak, ám a történtekről  csak a másnapi újság számolt be, miszerint a robbanás következtében három holttestet találtak, és egy súlyosan sérültet szállítottak a kórházba. Az egyetlen túlélő  kómában feküdt, a rendőrség semmi kézzelfogható dologgal nem tudott előállni, a halottkém eredményeire várni kellett, megkötött kézzel álltak. 

        A jelentésekből kiderült, hogy az áldozatok egyike farkas volt, míg a másik kettő malacka. Eddig nem is olyan gyanús a dolog…Viszont a farkas teteme régebbi, mint a malackáké. Egyértelműen a malackák a robbanás következtében haltak meg, viszont hogy került oda a farkas?

       Mikor leszállt az éj átmentem a rendőrség által lezárt területre, és szemügyre vettem a téglaház romjait. Először is szemet szúrt a padlón egy tégla-matrac maradványa – téglaházban tégla-matrac-… Erősen emlékeztetett egy megrögzött zebra minta rajongóra. Ami még gyanúsabb volt, hogy a szoba másik két szegletében volt még egy fa-matrac, és egy szalma-matrac maradvány. Négy áldozat, három matrac, ez egyértelmű bizonyíték, hogy a malackák laktak itt. Az ajtóromjainál állva perzselt szőr szagát éreztem. Amint lepillantottam egy enyhe vérfoltot és megperzselődött szőrszálakat vettem észre az ajtófélfán. Közelebb hajoltam. Világossá vált, hogy ez a farkas nyoma. Bizonyára csak az egyik lábát engedték be a malackák. Kicsit beljebb mentem, egész pontosan a konyhát vettem szemügyre. A kémény a robbanás következtében el repült. A kandalló aljában még parázslott a tüzifa, valamit főzhettek, de se edény, se lábos, sem ételmaradék nem volt a konyhában. Így hát körbe jártam a területet, megtaláltam a kéményt. A kémény falából egy törött, véres köröm darabka állt ki. Valami nem stimmelt. Ez egy merénylet volt.

Haza mentem. Ez sok volt nekem egy napra. Az egyetlen szomszédságban lévő ház felrobbant, a lakóinak nagy része meghalt, a holttestek egyike egy farkasé, a szomszédaim megölték a farkast…

Ezt ki kellett aludnom.

       Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szemétgyűjtő autó nagy zajjal robog be az utcába. Amint rápillantottam a téglaromok mellett lévő szemeteskukára egyből kipattant a szememből a reggeli fáradtság. Gyorsan magamra kaptam egy felsőt és egy rozoga papucsot, s ezzel átviharzottam a szomszéd kukához. Végig a szemetes oldalán szőr, a kuka alatt még nedves volt a talaj, a szemétkupac tetején egy szőrszálakkal bélelt üst.

Ez  csak egyet jelenthet… A farkasok hadat üzentek…

       Még aznap délben magához tért a túlélő malacka. És a történteket hasonlóan mondta el, mint ahogy sejtettem.

       A farkasok pert indítottak a malacka ellen, rasszizmus,  gyílkosság, farkas rablás, és kínzás ügyében, míg a malacka a farkasok ellen magánlaksértés, és merénylet vádjával védekezett. Persze a farkasok önvédelemre hivatkozva megnyerték a pert. A malackát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. De vajon jogosan?  …