Cipőnek lenni

Én ha cipő lennék, csakis kényelmes fajta.

Mindenki engem akarna felhúzni, magának akarna.

Ámbár az ideális méret nem jön csak úgy házhoz...

Nem is passzol igazán a lábtyű e párhoz.

De ha már megtaláltam az emberem...

Vajon miért tart mégis a szekrényben engemet?

Azt hiszi, hogy itt leszek örökre?

Ha más nem, majd kölcsönöz, vagy odaad örökbe...

Nem jár velem sehova.

Jajj, most segíts meg Jehova!

Van neki szép, új cipője...

Nincs már rám különösebb szüksége...

Összegyűltek a sötét porfelhők felettem...

Ordítanák, hogy hé! Rágják a nyelvemet!

Úgyis lecseréled, ha sikerül feltörjön...

Na majd akkor okozok én neked fejtörőt!