Fejjel a kalapács

Kalapácsfej, egyenest a falba.

Tör, zúz, porlaszt,

Mintha semmit se akarna.

Nem figyelve, kőtömböket foszlat.

Egy hadseregnyi téglát

Megreguláz nyomban.

Még erőteljesebben, ütni, hogy fájjon!

Vérezzen, okuljon.

Ütni, nem sántul.

Végtelen fal, melyre lyukat ütni átok.

Vérző kalapács,

Mi ugrik, mert bátor.

Bíráskodva bírnak, birtokolva sírnak.

Nincs több csend,

Ami ismét meglazitna.

-Beletörik a fejed, ha nem használod-,

Görcsökbe húzódik,

hol púp nő, mámor!

S ha már lyukas a feje, vörös a színe,

Falat tesz lapátra,

De a mélység a hite,

Váratlanul, de színes lesz a fakó,

 A semmiből,

Csak, úgy, feltűnik egy ajtó....

by: Gordán Ágnes