Fejjel a kalapács
Kalapácsfej, egyenest a
falba.
Tör, zúz, porlaszt,
Mintha semmit se akarna.
Nem figyelve, kőtömböket
foszlat.
Egy hadseregnyi téglát
Megreguláz nyomban.
Még erőteljesebben, ütni,
hogy fájjon!
Vérezzen, okuljon.
Ütni, nem sántul.
Végtelen fal, melyre lyukat
ütni átok.
Vérző kalapács,
Mi ugrik, mert bátor.
Bíráskodva bírnak, birtokolva
sírnak.
Nincs több csend,
Ami ismét meglazitna.
-Beletörik a fejed, ha nem
használod-,
Görcsökbe húzódik,
hol púp nő, mámor!
S ha már lyukas a feje, vörös
a színe,
Falat tesz lapátra,
De a mélység a hite,
Váratlanul, de színes
lesz a fakó,
A semmiből,
Csak, úgy, feltűnik egy
ajtó....
by: Gordán Ágnes