2011. december 2., péntek

A szomszédok


     
 Hideg éjszaka volt. Csak a hold világította be az utcát… A tücskök békésen ciripeltek, a lágy szellő távolra vitte zenéjüket… Az esti szimfóniát egyszer csak megzavarta egy robbanás. A szomszéd ház egyszerűen összeroskadt. Rögtön hívtam a sürgősségi számot, és a helyszínelők perceken belül ellepték az utcát.  Kérdezősködtek, faggatóztak, ám a történtekről  csak a másnapi újság számolt be, miszerint a robbanás következtében három holttestet találtak, és egy súlyosan sérültet szállítottak a kórházba. Az egyetlen túlélő  kómában feküdt, a rendőrség semmi kézzelfogható dologgal nem tudott előállni, a halottkém eredményeire várni kellett, megkötött kézzel álltak. 
        A jelentésekből kiderült, hogy az áldozatok egyike farkas volt, míg a másik kettő malacka. Eddig nem is olyan gyanús a dolog…Viszont a farkas teteme régebbi, mint a malackáké. Egyértelműen a malackák a robbanás következtében haltak meg, viszont hogy került oda a farkas?
       Mikor leszállt az éj átmentem a rendőrség által lezárt területre, és szemügyre vettem a téglaház romjait. Először is szemet szúrt a padlón egy tégla-matrac maradványa – téglaházban tégla-matrac-… Erősen emlékeztetett egy megrögzött zebra minta rajongóra. Ami még gyanúsabb volt, hogy a szoba másik két szegletében volt még egy fa-matrac, és egy szalma-matrac maradvány. Négy áldozat, három matrac, ez egyértelmű bizonyíték, hogy a malackák laktak itt. Az ajtóromjainál állva perzselt szőr szagát éreztem. Amint lepillantottam egy enyhe vérfoltot és megperzselődött szőrszálakat vettem észre az ajtófélfán. Közelebb hajoltam. Világossá vált, hogy ez a farkas nyoma. Bizonyára csak az egyik lábát engedték be a malackák. Kicsit beljebb mentem, egész pontosan a konyhát vettem szemügyre. A kémény a robbanás következtében el repült. A kandalló aljában még parázslott a tüzifa, valamit főzhettek, de se edény, se lábos, sem ételmaradék nem volt a konyhában. Így hát körbe jártam a területet, megtaláltam a kéményt. A kémény falából egy törött, véres köröm darabka állt ki. Valami nem stimmelt. Ez egy merénylet volt.
Haza mentem. Ez sok volt nekem egy napra. Az egyetlen szomszédságban lévő ház felrobbant, a lakóinak nagy része meghalt, a holttestek egyike egy farkasé, a szomszédaim megölték a farkast…
Ezt ki kellett aludnom.
       Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szemétgyűjtő autó nagy zajjal robog be az utcába. Amint rápillantottam a téglaromok mellett lévő szemeteskukára egyből kipattant a szememből a reggeli fáradtság. Gyorsan magamra kaptam egy felsőt és egy rozoga papucsot, s ezzel átviharzottam a szomszéd kukához. Végig a szemetes oldalán szőr, a kuka alatt még nedves volt a talaj, a szemétkupac tetején egy szőrszálakkal bélelt üst.
Ez  csak egyet jelenthet… A farkasok hadat üzentek…
       Még aznap délben magához tért a túlélő malacka. És a történteket hasonlóan mondta el, mint ahogy sejtettem.
       A farkasok pert indítottak a malacka ellen, rasszizmus,  gyílkosság, farkas rablás, és kínzás ügyében, míg a malacka a farkasok ellen magánlaksértés, és merénylet vádjával védekezett. Persze a farkasok önvédelemre hivatkozva megnyerték a pert. A malackát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. De vajon jogosan?  …